Ebben a blogbejegyzésben arról fogok írni, hogy hogyan képzelem el a 21. század iskoláját, és benne egy tanórát. Eddig még nem igazán gondolkoztam el ezen, hogy hogyan is fog kinézni egy osztályterem mondjuk kb. 20 év múlva, pedig valóban egy érdekes és ha minden jól megy, bennünket érintő téma.
Valószínűleg nagy változások lesznek a következő évtizedekben is, gondoljunk csak a múltra, például arra, hogy még az „én időmben” is papír alapú napló/ellenőrző (az egyetemen pedig papíralapú index) volt, most meg már szinte mindenhol átvette ezek szerepét az e-napló, elektronikus tanulmányi rendszerek. A módszertan is rengeteg változáson ment keresztül az utóbbi időben, egyre többen részesítik előnyben a kooperatív munkát, egyre több IKT használat van az iskolákban, amire 10-15 éve még csak nagyon elvétve volt példa. Persze a fejlődés, és a felhasznált digitális eszközök mennyisége, milyensége a megfelelő anyagi háttér függvénye is.
A jövő iskoláját, osztálytermét másképp képzelem el kicsiknél és nagyoknál. Alsó tagozatban, bár úgy gondolom, természetes lesz az interaktív tábla, számítógép, néhány laptop megléte a termekben, de a jelenlegi körülményekhez képest a digitális eszköztárban olyan óriási nagy változás szerintem talán nem lesz. Amiben szerintem fejlődni fognak az alsós termek, az az, hogy egyre inkább előtérbe jönnek az alternatív tanítási módszerek (pl. Waldorf), amelyekkel a gyerekek kevésbé merev, játékosabb körülmények között tanulhatnak: több játék, színes terek, nem a hagyományos oszlopos elrendezésű padok, hanem csoportonként ülhetnek, óra közben mászkálhatnak, stb.
Remélhetőleg hazánkban a kézírás tanítása nem fog megszűnni, és azért a gyerekek még az első iskolai években papírral és ceruzával is találkoznak majd. Bár lehet, hogy maradi vagyok, de úgy gondolom, hogy nem lenne jó, ha a gyerekeket egyáltalán nem tanítanánk meg kézzel írni, ez a hiány a finommotorikus készségeik teljesen tönkretenné, alapjaiban változna meg sok minden.
A felső tagozattól kezdve egyre több digitális eszközt képzelek el. A középiskolákban már: minden egyes tanulónál tablet, az osztályban sima táblák már egyáltalán nem, csak interaktív táblák lesznek, a számítógép/laptop, projektor alapfelszereltség lesz egy átlagos iskolai tanteremben. Egyre több digitális tananyag lesz a piacon, amelyek akár teljesen is ki fogják váltani a könyveket. A tanulóknak elég a tabletjüket bepakolniuk a táskájukba, nem lesz szükség könyvre, füzetre.
Számonkérések, szinte kizárólag csak számítógépen keresztül lesznek, de úgy gondolom, hogy egyes tantárgyakból továbbra is megmaradna a hagyományos, szóbeli felelési forma (magyar, történelem, nyelvek…).
Sokan nagyon futurisztikus képet képzelnek el a jövő iskolájáról, egyesek azt mondják, hogy a jövőben már tanárokra sem lesz szükség, hanem majd robotokkal kiváltható lesz a munkájuk. Én nem gondolom, hogy ez azért az elkövetkezendő néhány évtizedben megtörténne hazánkban, hiszen egyelőre nem tart ott a technikai fejlődés, hogy egy robot teljesen kiválthassa egy tanár személyiségét. Inkább a tanulást segítő „kütyük”, okoseszközök folyamatos fejlődését várom, illetve egyre több új tanítási módszer (csoportmunka, projektek, kutatómunkák, stb.) általánossá válását.
De lehet, hogy túl földhöz ragadt vagyok, és 20 év múlva már egy robot „ellen” szállok harcba az állásinterjúkon…:)